Mont Orchid

Nem tudom néha felfogni emberek hozzáállását dolgokhoz az egyik az az irigység. Sokan mondják a másik emberre, hogy jajj de irigy vagyok rád, de jó neked..... amit most megosztok veletek nem hiszem, hogy bárki is cserélt volna velem amikor ezeket a dolgokat átéltem. Igaz ez mindenkinek a saját magánügye. Sok mindenkinek a blogját olvastam, olvasom a mai napig és ez számomra megtisztelõ, hogy valaki beenged az életébe egy pillanatra. Lehet nekem nem segít vele, de valakinek igen és tudja, hogy nincs egyedül a problémáival....mert hááát kinek nincs. Kinek ez, kinek az de van mert hisz emberek vagyunk. Az én történetem 3 évvel ezelõtt kezdõdött, egy forró  nyári napon motoros túránk alatt az én életem párjával. Akkor jött el az ideje életünk egyik közös fontos döntése, hogy mi szeretnénk egy babát nagyon. Nem görcsöltünk rá minden ment ugyanùgy mint elõtte, de egy év is eltelt már és semmi eredmény. Mivel már volt akkor két gyönyörū gyerköcöm, de õk már nagyok és talán nem futok ki az idõbõl, hogy legyen még  talán egy kislány. Igy nem volt kérdés, hogy belevágjunk a nagy vizsgálatokba mi baj lehet, miért nem jön össze. Mindkettõnket alaposan megvizsgáltak páromnál minden rendben volt büszke is volt nagyon magára. :) Igy hát hamar kiderült, hogy nálam van valami bibi az egyik petefészkem el van záródva. Mondta a doki vaaaan remény csak tenni kell érte. Két sikertelen inszemináció után én már nem szerettem volna többet mert az utolsó eléggé megviselt. Sikerült beágyazódnia de 4 hetesen elment. Ezután jött életünkbe az ùj változás nem is kicsi, hogy költözhetünk ki Kínába egy pár évre. Talán jól is jött a gondolatok miatt, mert aki már ezt megélte az tudja mirõl is beszélek. mikor azt mondják neked 'majd sikerül, 'ne görcsölj rá', 'ne akard'. Ezeket inkább ne mondták volna, olyankor egy világ dõl össze egy anyai szívben, mi az, hogy ne akarjam....Kiskorom óta ez volt az elsõ ami szerettem volna lenni...ANYA....ettõl szebb karriert nem is tudtam volna magamnak elképzelni vagy álmodni. Nem kis változáson mentünk keresztül itt kint, idöm nem volt agyalni a baba projekten. Egy darabig...más környezet, más idegen emberek, messze a családtól, távol a barátoktól. Nem volt egyszerū a mai napig se, meg lehet szokni de nem jó. Sokat voltam egyedül volt, hogy erõm nem volt kikelni az ágyból csak sírtam és zokogtam és nem éreztem jól magam. A hétvégék azok voltak nekem a megmentõ napok, mivel akkor párommal mentünk kirándulni sokat, vagy csak a hūvös szobába összebújva néztük a filmeket, jókat fõztünk nevettünk sokat és utána megint jöttek a szürke hétköznapok. Tavaly júniusban egyik délután darabolom a húst, hogy jó kis marhapörit fõzzek de nem igazán ment mert nem tudtam elviselni a húsnak az illatát nem tudtam ezt mire vélni ez még velem soha nem fordult elõ, hogy ennyire zavarjon ez az illat. Vártam a szokásos havi ciklust de nem jött, gondoltam biztos a hangulat ingadozásaim miatt késik. Nem volt mit tenni terhes teszt az majd megmutatja igen vagy nem....igent mutatott, le nem tudom írni azt az érzést amit akkor éreztem. Sajnos ez a boldogság nem tartott sokáig mert 6 hetesen az ultrahangos vizsgálatok között elvetéltem....na innen kezdõdött  csak az én depresszióm igazán. Mintha nem is én éltem volna a saját életemet se nem ettem, se nem aludtam csak zokogtam egész nap. Pontosan 9 hónapig sírattam, ezeket nem lehet csak úgy elfelejteni ami kín és szenvedés. Akár csak a jó dolgokat ami velem ezek után történtek. Mert minden rossz után jön valami jó is. Engem kárpótolt a sors már ha lehet ilyet mondani. Megjött Mimi hozzánk aki annyi boldogságot adott nekem, hogy minden szeretetemet neki adhattam amit az anyai szív elbír és õ hagyta is magát mert olyan volt mint egy csecsemõ. Ahogy írom ezeket a sorokat könnybe uszott a szemem elejétõl fogva, de most már így a vége felé csak úgy potyognak. Szóval Mimi már kéthete velünk volt éltük egy igazi család életét és jött a CSODA a mi kis várva várt csodánk....igen kisbabát hordok a szívem alatt és ez köszönhetõ a mi kis CSODADOKTORKÁNKNAK is, aki elfelejtette velem ami valaha rossz dolog is történhetett velem. Most is itt van és törölgeti le a könnyeimet, ide bújik csak ne sirjak....de ezek már öröm könnyek. :)))))