Hááát jó régen jártam errefelé, de most már itt vagyok, itt vagyunk. Még a kint létünk elején eszre vehetõ volt látványosan, hogy a kínai emberek nagyon szeretik a kutyusokat. Fõleg poráz nélkül sétálnak a gazdájuk mellett okosan-ügyesen lesve a gazdi minden szem rebbenését is. Akkor még annyira nem tudatosult bennünk, hogy milyen jó lenne nekünk is egy kiskutya. Ahogy teltek a hónapok egyre jobban fõleg bennem törtek elõ ezek a vágyak, talán azért is mert sokat voltam egyedül. Az idén február vége felé el is érkezett az a pillanat, hogy nincs tovább várni kell egy szõrmók. Megnéztünk pár kutyust kicsit és nagyot, csendeset és visítósat. Ha valaki azt mondja, hogy nem õk választanak minket hanem mi õket azt kinevetem. Mert minket a Mimi választott, olyan kiabálós hangja volt mintha azt mondta volna 'vigyetek el innen, én veletek akarok menni' és így is lett. Elhoztuk ezt a kis maszatot a mi kis mini poodlet egy percét se bánjuk, hogy itt van velünk. Persze vannak olyan napjaink mikor én vagyok hisztisebb, de nem tudok sokáig haragudni rá mert egy tünemény és vannak olyan napok mikor õ a hisztisebb de türelmesek vagyunk egymáshoz. Már amikor. :))) Parancsra ül, fekszik ha nem jöhet fel az ágyra keservesen tud sírni azért ritkán de szót fogad. Az elsõ naptól végig alussza az éjszakákat és napközben is sokat szunyál de ha játékról van szó vagy a kajáról akkor persze, hogy a Mimi az elsõ. Nélküle szinte semmit nem lehet csinálni mindenrõl tudnia kell és ki is harcolja magának amit szeretne.... nem is tudom kire hasonlít. ;) Azt mondják, hogy kutya nélkül nem család a család. Hmmmm és tényleg.......mert IMÁDJUK!!!! :DDDD
"A kiskutya a természet kínálta gyógyír a szeretet hiányára... és az élet sok egyéb bajára is."
Richard Allan Palm
