Mont Orchid

Megint csak rég jártam errefelé de talán érthetõ is miért csak most írok. Most gombolyítom ki a fonalat ami a szülés után összegabalyodott. Megérkezett a mi picikénk 2013 november 25-én 16/38h. Nehezen akart kibújni nagyon jól érezte bent magát a védett helyen, anyukája még az utolsó napokban is robogozott és még ez is tetszett neki. A terhességem 40-ik hetébe be is kellett feküdnöm a shenzheni HOME-ba mivel már minden készen állt volna csak éppen a kis trónörökös nem volt még sehol még a kanyarba sem. Na innen kezdõdött csak ami közös életünk igazán megszenvedtünk egymásért rendesen. A sima szülés nem jött össze mert 24h-ás vajúdás után feladtam nem bírtam tovább és ekkor jött el az a pont, hogy császár. Nem tudtam mi fog rám várni de gondoltam ettõl rosszabb már nem lehet. Miért írom, hogy rosszabb!!!! Hááát…..nem szívesen gondolok vissza az oxitocin hatása alatt lévõ vizsgálatokra amit a nõvérek végeztek rajtam. Leszámítva ezeket minden gördülékenyen müködött félóra alatt meglettek írva a mūtétes papírok egybõl fittebb lettem én is. Mivel az én drágám már a fájásaimtól is rosszul volt nem volt kérdés, hogy kijön be velem a mūtétre fordítani miket ne csináljak epidurálás közben mivel se a kínai nyelv se az angol nem megy nekem. Barátnõm vállalta ezt a feladatot magára, hogy két méterre tõlem fordítja az instrukciókat. Kissé vicces volt a dolog mikor a tolókocsiról hatan v nyolcan (arra nem emlékszem pontosan csak arra, hogy sokan voltak) át emeltek fiatal lánykák a mūtõasztalra. Megkaptam a szurit addigra már szinte az egy csipésnek mondható a sok fájás után. Mindent érzékeltem amit csináltak rajtam csak éppen nem fájt a mellkasomnál döngölte ki belõlem az egyedüli férfi a szobába aki az altatóorvos volt, azért kellettt ezt csinálnia mert már a csatornába volt a picurka de megoldották ezt is ügyesen pillanatok alatt kikapták és csak úgy üvöltött mint egy kis sakál. Volt is ezért nagy hangzavar karattyoltak, nevetgéltek tetszett nekik nagyon amit láttak és hallottak na meg, hogy kisfiú. Ezt az érzést nem lehet leírni amit egy anya átél ilyenkor nem jutott akkor eszembe milyen fajdalmaim is voltak nem érdekelt mit matatnak még rajtam csak az, hogy ott van velem ez a kis élet ami a mi közös szerelmünk gyümölcse. Már tisztán megnyugodva az arcunk összeérve zokogó könnyeimmel simogatva az édes kis pofikáját, nézve ahogy már szunyokál is mert Õ megérkezett és most már kezdõthet egy életre szóló nagybetūs CSODASZERELEM. <3 <3 <3