Lassan, de mindjárt itt a finis. Az elsõ három hónap felejthetõ nem igazán tudtam felhõtlenūl élvezni a kismamák örömét, de túl vagyok rajta és ez a lényeg. Már szinte el is felejtettem, hogy volt olyan is, így a 35-ik hétbe lépve a gyomorégést és az alvást leszámítva minden rendben. Mimivel hét közben boldogítjuk egymást mivel szokásos csajos napjaink vannak kettesben jó nagyon, hogy vagyunk mi egymásnak. Õ az én kis árnyéklovagom, most is itt szunyál mellettem. Ma volt a fürdetési napja ilyenkor még többet alszik nagyon elfáradt benne. :)  A babaszobából márcsak a kiságy hiányzik és a baby akinek még van pár hete, hogy bent még helyre tegye a vesémet, de ez csak természetes. :) Néha elérzékenyülök ezen a CSODÁN, hogy ez tényleg valóság és nem egy álom de mikor ég a gyomrom ez tudatosul is bennem elég rendesen. Mimi nemtom mit érzékel ebbõl, de megint a pocakomon vágja be a szunyát és néha az se érdekli ha a baby egy rugással letessékeli onnan keres másik helyet rajtunk. :))) Most is ezt tette és itt horkol a mellkasomon, még az írást is együtt csináljuk nem is lehet ezt másképp.