A nagy változásban, változtatásban történt egy kisebb-nagyobb baleset de amit túlél az ember az nyilván csak megerõsítheti.
'Minden rosszban van valami jó is' ezt még tanulnom kell nagyon, hogy felfogjam de hát ezért élet az étel. Megint hangosabbak a gondolataim mint a kimondott szavaim. Ezért gondoltam megfõzöm ezt a fekete gyógyító levest. Na nem a leves lé szine fekete hanem a tyúk benne és az se fekete hanem sötétkék, a bõre a csontja és a húsa pedig szürke.
Ezt a tyúkot Marco Polo szõrös csirkének nevezte ami tényleg úgy is néz ki. Õsi Kínából származik ez a Silkie más néven selyemtyúk.
Kivételesen most nem kerestem meg elõre, hogy is néz ki mert akkor megint biztosan nem fõzök ilyen levest. Még kiköltözésünk elején látva a húsos pultokban ezeket sorakozva én kijelentettem ilyet biztosan nem. Érdekes íze van itt a tyúkhúslevesnek a kínai tyúkoktól azt gondoltam ez talán hasonló lesz mint az otthoni de ez is csak egy csalódás volt. Már a darabolásnál egy röpke undor fogott el.. ennyit számítana a szín.. nálam biztos…Nem hiszem, hogy sūrün lesz nálunk ez fõzve de Tomas bevágta a leves adagját igaz csak a bébiételes üvegbõl hajlandó megenni bármit is amit csak fõzök még leragadt annál a korszaknál a lényeg a lényeg eszik a többi nem számit.
